Bevezető

Már megint egy újabb hajnal..

 "Már megint egy újabb nap fog eltelni azzal hogy megint nem fog történni semmi extra..." - gondolta Marcus. 

-"Basszameg...De útálom a hajnali keléseket... De útálom ezt a mókuskereket... De útálom hogy ma sem fog történni semmi..." 

Ezek a gondolatok keringtek Marcus fejében az ébredést követően. Elkezdte a szokásos reggeli rutint. Felöltözött, halkan kiment a szobából ügyelve hogy ne ébressze fel a még alvó feleségét, majd irány a fürdőszoba. Még ezek voltak a leghalkabb pillanatok a fejében hisz még nem ébredt fel annyira hogy elinduljon az a káosz ami egész nap az elméjében és a lelkében tombolt. Takaréklángon pislákoltak a gondolatai, a teste meg a beprogramozott rutin szerint működött:pisi,mosakodás,fogmosás,a haj kreálása ha nem akart sapkát felvenni, majd irány a kávéfőző. 

A kávéját kortyolgatva és az elektromos cigijét szívva természetesen mint mindenki a facebookot kezdte pörgetni. És akkor eszébe jutott hogy a mai műszakban végre megint Jenny lesz a társa. És bumm... Abban a pillanatban már érezte is: A mellkasában érzett valami gyenge nyomást, a szíve egy pillanatra mintha erősebbett vert volna oda, a farka megrándult és tudta: A benne élő sötét erő felébredt...

-Hmmm...De jó lenne ha....Áhhhh.....Hagyjuk is úgysem lesz semmi... - gondolta. 

Marcus ismerte magát. És ez különösen nagy előnynek számított a mai világban. Tudta hogy bár középkorú férfi a kora alapján, nem az számít igazán ki hány éves. Hanem hogy adott évesen mennyi tapasztalatra, tudásra és önismeretre tett szert. 

Ismerte magát, tudta hogy nem egy "átlagos pasi". Tudta hogy kevesen de élnek még a bolygón ilyen emberek. Tisztában volt vele hogy ő más:tűz és víz egyszerre. 

Mindenkiben van jó és rossz. Van egy uralkodó jellem és mellette egy kicsi a másik oldalból. Marcus azért volt különleges mert mind a két jelleme pont egyformán volt jelen a testében és mindkettő kúrvára erős volt. 

Ismerte magát, tudta hogy az önző, heves, bátor, rohadék és szenvedélyes énje ugyanúgy ott él benne mint a kedves, segítőkész, együttérző, lelkis jókisfiú énje. 

A legnehezebb ebben az egészben az volt hogy megtalálja azt az egyensúlyt amitől mindkettő benne élő lény megkapja ami jár neki. 

A legtöbb ember, a világ, a kollégái természetesen csak az "angyal" énjét ismerte. - merthogy nevén kell nevezni a dolgokat néha így Marcus hogy könnyebben szabályozza magát a rohadék énjét elnevezte "Szörny" -nek, a hétköznapi kedves én-jét meg "Angyal" - nak. 

A képlet egyszerű volt az angyal eljár dolgozni, segít a feleségének a házimunkában, főz, mos, takarít ha kell és a kerti munkákat is csinálja. Tényleg egy kedves szerethető karakater. 

A szörny viszont más. Ő csak akkor kedves ha megérdemlik. Ő csak egy sexuálisan túlfűtött vad és szemvedélyes élvhajhász. 

Akit nem érdekelnek a következmények, csak az élteti hogy érezzen... Érezzen valami valódit. Valami extrémet, valami nem megszokottat... 

A szörny megszokta hogy csak alamizsnákat kap Marcustól. Néha, és sajnis az utóbbi években egyre kevesebbet enged neki a gazdateste. 

De talán ma... Talán ma végre történik végre valami amire évekkel később is emlékezni fognak ők ott bent...